A
legtöbben vonakodtunk elismerni, hogy a szerencsejáték valóban problémát
jelent a számunkra. Senki sem gondol szívesen arra, hogy különbözik másoktól
a környezetéből. Így nem csoda, hogy játékos pályafutásunkat meghatározta
az a számtalan próbálkozás, amikor úgy akartunk játszani, mint a többi ember.
Minden kényszeres szerencsejátékos legnagyobb álma, hogy valamikor, valahogyan
majd kontrollálni tudja a játékát. Ezen illúzió fenntartása számunkra romboló
hatású!
Sokakat eljuttat a börtön, az őrület vagy a halál kapujába. Mi megtanultuk teljesen
a legmélyebb bensőnkben elfogadni: Kényszeres-szenvedélyes szerencsejátékosok
vagyunk. Ez az első lépése a felépülésünknek. A játékkal kapcsolatban az az ábránd
szétfoszlott, hogy olyanok vagyunk vagy olyanná tudunk válni, mint a többi ember!
Mi elveszítettük a játékunk feletti kontroll képességét. Mi tudjuk, hogy nincs
az az igazi szenvedélyes szerencsejátékos, aki valaha is visszanyerheti az uralmat
a játéka felett. Mindannyiunknak voltak időszakaink, amikor úgy éreztük, hogy
egy időre - rendszerint csak néhány lélegzetvételnyire - ismét "normlisan" tudjuk
befolyásolni a játékot, de ezt követen ismét visszazuhantunk, amit azután a
sajnálatraméltó s elviselhetetlen elkeseredés követett. Mi úgy érezzük (meggyőzödésünk)
hogy az olyan játékosok, mint mi: egy progresszív betegségben szenvednek. Amely
az idő múlásával egyre rosszabbodik, és soha nem javul. Azrt hogy elérjünk egy
normális, boldog életet, megkíséreljük a legjobbat, amit tehetünk: követni a
GA elveit a mindennapi dolgainkban.
[ a lap tetejére ]
MI IS AZ, HOGY KÉNYSZERES SZERENCSEJÁTÁKOS?
A legelfogadhatóbb meghatározás számunkra, hogy egy olyan betegség, amely a lefolyása szerint fokozatosan súlyosbodó, és soha nem tekinthető gyógyítottnak, de hathatósan megszakítható. Sok játékbeteg, mielőtt rátalált a G.A.-ra (G.A. = Gamblers Anonymous, azaz Névtelen Szerencsejátékosok) erkölcsileg gyengének, vagy egyszerűen "értéktelennek" tekintette önmagát. A G.A. felfogása szerint a kényszeres szerencsejátékosok voltaképpen súlyosan betegek; de felépülhetnek ebből az állapotból, ha képességeikhez mérten követni tudják a G.A. egyszerű programját, amely sikeresnek bizonyult sok ezer férfi és nő esetében, akik a kóros játékszenvedély problémájával birkóztak.
[ a lap tetejére ]
MIT LEHET TENNI?
Az szükséges, hogy hajlandó legyen annak az elfogadására, hogy egy progresszív (egyre súlyosbodó) betegség karmaiba került, és vágyjék ebből felépülni. Tapasztalataink azt mutatják, hogy a G.A. programja hatékonyan működik mindenki számára, akiben megvan az abbahagyás iránti vágy. Ezzel szemben a G.A programja sohasem lesz hathatós annak a számára, aki nem hajlandó egyenesen szembenézni a betegségének tényszerűségével.
[ a lap tetejére ]
