Pszichoaktív, azaz a központi idegrendszerre ható vegyi anyagok ismételt, rendszeres (és egyre fokozódó mértékű) fogyasztása. Ez a testi kábítószer-tolerancia növekedésével és ezzel együtt a fogyasztás fokozásával, valamint a fogyasztás korlátozásához fűződő megvonási szindróma jelentkezésével jár együtt. A kábítószerfüggés eluralkodása pszichoszociális tényezők, pszichikai folyamatok és/vagy a test biokémiai háztartásának elváltozásai, ill. zavarai közötti bonyolult kölcsönhatások eredménye. A kábítószerfüggés megkülönböztetendő a kábítószerel való visszaéléstől, ez utóbbi gyakran a függést megelőző szakasz. A kábítószer függéshez, ill. kábítószerrel való visszaéléshez vezető szerek közé az alkohol és a nikotin mellett mindenekelőtt az anfetaminok; a cannabis (hasis); a hallucinogének (meszkalin, LSD); kokain; a felszívott kábítószerek; ópiumfélék, PCP (fenciklidin); valamint az antidepresszívumok, anxiolitikumok, hipnotikumok és a szedatívumok családjához tartozó gyógyszerek sorolhatók. A kábítószerfüggés a használt szertől függő szomatikus és pszichés tünetek jelentkezéséhez vezet. A testi függés a tolerancia növekedése és a megvonási jelenségek mellett:
-
kísérő és utólagos testi panaszokat okoz, mint pl. szív- és keringési zavaroatk, gyomor-bél traktus és a májműködési zavarokat, vegetatív és anyagcserezavarokat, a betegségekkel szembeni ellenállóképesség csökkenését, neurópátiát
-
a pszichés funkciók (észlelés, emlékezet, koncentrálóképesség, gondolkodás, beszéd, érzelmi és hangulatállapot, motiváció, pszichomotoros tevékenység) károsodnak
- megváltozik az életvitel
-
különleges problémák keletkeznek a pszichotróp szerekkel való pótlólagos visszaélés, ill. a kemény drogokra való áttéréssel.
[ a lap tetejére ]
MIÉRT VAGYUNK ITT?
Mielőtt az NA közösségébe jöttünk, nem tudtunk boldogulni a saját életünkkel. Nem tudtunk úgy élni és élvezni az életet, ahogyan azt más emberek teszik. Valami másra volt szükségünk és úgy gondoltuk, hogy ezt a drogokban találtuk meg. Használatukat családunk, feleségünk, férjünk, és gyerekeink jóléte elé helyeztük. Minden árat meg kellett adnunk a drogokért. Komoly kárt okoztunk sok embernek, legfőképpen azonban önmagunknak ártottunk. Amiatt, hogy képtelenek voltunk személyes felelősségünket felvállalni, valójában mi magunk okoztuk problémáinkat. Úgy tűnt, képtelenek voltunk szembenézni az élettel és annak feltételeivel. Legtöbben rájöttünk, hogy függőségünkkel lassú öngyilkosságot követünk el, de a függőség az élet olyan alattomos ellensége, hogy elvesztettük erőnket afelett, hogy akármit is tegyünk ellene. Sokan börtönben végeztük, vagy az orvostudományon, valláson és pszichiátrián keresztül kerestünk segítséget. Ezeknek a módszereknek egyike sem volt elegendő számunkra. Betegségünk mindig újra felbukkant, vagy tovább haladt előre, míg a kétségbeesésben egymásnál kerestünk segítséget, a Narcotics Anonymous-nál. Miután az NA-ba jöttünk, felfogtuk, hogy beteg emberek vagyunk. Egy olyan betegségben szenvedtünk, amire nincs ismert gyógymód. Ugyanakkor bizonyos ponton meg lehet állítani, és akkor lehetséges a felépülés.
[ a lap tetejére ]
HOGYAN MŰKÖDIK?
Ha akarod, amit nyjtani tudunk és hajlandó vagy megtenni az erőfeszítést azért, hogy megkapd, akkor kész vagy bizonyos lépések megtételére. Ezek azok az elvek, amik lehetővé tették a felépülésünket.
[ a lap tetejére ]
A DROGFOGYASZTÁS MAGYARORSZÁGON!
A drogfogyasztás
az 1960-as években jelent meg Magyarországon, az első kábítószeres halálesetet is ekkor regisztrálták. Később, az 1970-es években tűnt fel a politoxikománia: az alkoholt kombinálták az egyébként altatóként és nyugtatóként használt gyógyszerekkel. Ekkor terjedt el a szerves oldószerek inhalálása (szipuzás), amely az 1980-as évek közepére vesztett a jelentőségéből. Az első pszichostimulánsok (kokain, amfetamin) használata szintén erre az időre tehető. Depresszánsok közül a leggyakrabban az ópiátokat ( morfium, codein, hydrocodin) használták..
Az 1990-es években a határok megnyitásával Magyarországon keresztül megindult a tiltott kábítószerek szállítása, és a forint átválthatóságával a feketepiacon az összes "lágy" és "kemény" drog is megjelent. A kemény drogok csupán az utóbbi években váltak könnyebben hozzáférhetővé a serdülők számára, ma már a kokain és a heroin is elérhető.
Sajnos a dohányzás elterjedése veszélyt jelent a könnyű drogok kipróbálása szempontjából, a könnyű drogok fogyasztása pedig a kemény drogok használatának veszélyét növeli. A lágy drogok közvetlen hatása a kábulat mellett, a gondolkodási funkciók, a memória enyhe csökkenésében áll. A szerves oldószer használata részben közvetlen balesetveszélyt jelenthet (fulladás), krónikus használata a vizsgálatok szerint a szellemi képességek tartós csökkenésével, elbutulással járhat. A serdülőkorúak alkohol- és drogfogyasztásának áttételes következményei a fokozott baleseti kockázatban jelennek meg: droghatás alatt a közlekedésben a veszélyt még amúgy sem kellőképpen érzékelő serdülő önmagát és környezetét komoly kockázatnak teszi ki.
A korábban jellemző házi előállítás, recepthamisítás háttérbe szorult a feketepiaccal szemben. Jelenleg a fogyasztást a hasisszármazékok, illetve az amfetamin (Ecstasy tabletta) uralja, és jelentős mértékben terjed az intravénás használat. Nem lennénk realisták, ha azt mondanánk, hogy a kábítószer-probléma teljesen kiküszöbölhető a világból és az országból. A fogyasztást mérsékelni viszont lehet, sőt kell!
Sajnálatos módon a kábítószer-terjesztők legfontosabb célcsoportja az ifjúság. Az ifjúságvédelem, az ifjúság informálása és motiválása a drogtagadás elfogadására kiemelkedően fontos feladat.A mai fiataloknak programot, célt kell adni! A céltalanul lődörgő, unatkozó fiatalok könnyebben esnek "kísértésbe". A drogellenes akciók eredményeképpen el kell érnünk, hogy egyre többen tudjanak ellenállni és nemet mondani a drogra.
A Nemzeti Stratégia a kábítószer probléma visszaszorítására összegző adatai szerint 1995-ben 3553, 1999-ben pedig már 12 028 drogfogyasztót tartottak nyilván az egészségügyi intézmények. A gyermek- és fiatalkorúak megoszlása az egészségügyi intézményben megjelent összes drogfogyasztó között 1995-ben 7,1%, 1998-ban 18,2%, 1999-ben pedig 18,3% volt. 1995-höz képest több mint nyolcszorosára növekedett a kezelésre megjelent drogfogyasztó gyermek-, illetve fiatalkorúak száma. 1996-ban az egészségügyi intézményekben kezelt drogfogyasztóknak 28,7 %-a, 1999-ben pedig 33,6%-a opiátfogyasztással kapcsolatos problémák miatt kereste fel a kezelőintézményeket. A kábítószer-fogyasztással kapcsolatban nyilvántartott halálesetek száma 1995-ben 204, 1997-ben 339, 1999-ben 337 volt. A fenti adatok azt jelzik, hogy a kábítószer-fogyasztás gyakorisága az elmúlt években a fiatalok körében nőtt.
A drogfogyasztás valóságos méretei - a téma természetéből adódóan - csak nagyobb bizonytalansággal valószínűsíthetők, mint az alkoholfogyasztásé. Becslések szerint jelenleg a drogfüggők száma 30-50 ezerre, a rendszeres fogyasztóké 80-100 ezerre tehető, és 300-400 ezer lehet azok száma, akik már kipróbálták a kábítószert. Hétvégi szórakozás során mintegy 100-150 ezer fiatal fogyaszt alkalomszerűen kábítószert.
A gondozóintézeti regisztrációk, a kórházba felvettek, illetve az ez okból meghaltak számba vétele révén a fogyasztók töredékét érzékeli az egészségügyi hálózat. 2000-ben az év folyamán a gondozóintézetben megjelent kábítószer-fogyasztó betegek száma 12789 fő volt. Ez 1997-hez képest mintegy 50%-os emelkedés.
Érdemes részletesen megvizsgálni a 2000. év folyamán kezelésben megjelent kábítószer-fogyasztók számának alakulását nemek és korcsoportok szerint.
Agondozottak közel 70%-a férfi. A legérintettebbek a 30 éven aluliak, ezen belül is a 20-24 évesek. Figyelemre méltó, hogy a 15 éven aluli gyermekek aránya megközelíti a 0,5%-ot. A kezelt betegek között a leggyakoribbak az ópiát típusú kábítószer-élvezők, a politoxikománok, a nyugtatót és a kannabiszt fogyasztók. 1998 óta az amfetamin típusú kábítószert fogyasztók aránya folyamatosan csökkent.
[ a lap tetejére ]


