Szélesebb értelemben a szociálisan elviselhető mértéket túllépő, alkalomszerű, periodikus, tartós, szokásszerű és/vagy fizikai-pszichikai függéssel járó alkoholfogyasztás. Szűkebb értelemben olyan mértékű krónikus alkoholfogyasztás, amely veszélybe sodorja, illetve károsítja az egészséget, a munkaképességet, valamint a személy szociális helyzetét és családi életét. Szinonimái: alkohol-visszaélés, alkoholfüggés. A Diagnosztikai és statisztikai kézikönyv (mentális zavarok) (DSM III-R) leírása szerint visszaélés és rászokás (tolerancia kialakulása) útján keletkezett, az alkohol által indukált (előidézett), szervileg megalapozott pszichés zavar, amely többek között az alábbi, legalább egy hónapig tartó tünetekben nyilvánul meg: a mindennapi alkoholfogyasztás szükséglete a teljesítőképesség fenntartása érdekében, az ivás önerőből való csökkentésére vagy elhagyására való képtelenség, az alkoholfogyasztásnak az ismert egészségkárosító következmények vagy fennálló betegségek ellenére való folytatása, bizonyos nem élvezeti célból készült alkoholtermékek fogyasztása, emlékezetkiesések, intoxikációs (mérgezéses) szakaszok, a szakmai és szociális alkalmazkodás elhanyagolása. Az intoxikációs szakaszok mellett előfordul még alkoholdelíriumos elvonási szindróma (delirium tremens: állandó reszketéssel, súlyos érzékcsalódásokkal és téveszmékkel járó átmeneti tudatzavar). Az alkohol függőség eredményeként gyomrohurut, gyakori kötőhártya-gyulladás, májzsugorodás, májelzsírosodás, szívizomgyengeség alakul ki.
[ a lap tetejére ]
AZ ALKOHOLIZMUS MEGHATÁROZÁSA
Jellinek amerikai biostatisztikus szerint az "alkoholizmus az alkoholfogyasztásnak mindazon módja, amely az egyén vagy közösség, vagy mindkettő károsodásához vezet." A WHO a következképpen fogalmazza meg az alkoholfogyasztók szociális mintáját:
A túlzott alkoholfogyasztás az egyik legsúlyosabb egészség- és társadalomromboló tényező, amely azonban a szeszes italok gyártása és eladása révén az államháztaráts számára 100 millirdos nagyságrendű bevételi forrást jelent. Az egészségkárosító hatása azonban többsözöröse az adóbevételnek (betegség, idő előtti halál, termelésből való kiesés).
Az alkoholizmus okozta népegészségügyi, illetve társadalmi probléma szempontjából Magyarország az eurpai országok között vezető helyet foglal el. Ezt támasztja alá az a szomorú tény, hogy a májzsugorban elhaltak számát tekintve Magyarország nemzetközi összehasonlításában évtizedek óta kiemelkedik. A szeszesital fogyasztással közvetlenül összefüggő betegségek száma is növekszik, elsősorban a krónikus májbetegség és májzsugor, de a nagy mennyiségű rendszeres szeszesital fogyasztás megnöveli a szív- érrendszeri megbetegedések kockázatát is. A 35 éven aluliak körében a szeszesital fogyasztás jelentősen növeli az erőszakos halálozás (sérülés, baleset) kockázatát.
A túlzott szeszesital fogyasztásnak jól ismertek a társadalmi hatásai is, melyeknek leginkább a családok szeszes ital okozta szétesése révén az ilyen családokban élő gyerekek vannak kitéve. Bár az alkoholizmus etiolgiájában egyre nagyobb hangsúlyt kap a genetikai meghatározottság, bizonyított tény, hogy alkoholista környezetben az örökbefogadott gyermekek is 3-4 szer gyakrabban lesznek alkoholisták, mint azok, akiknek szülei nem isznak. Egyértelmű tehát, hogy a genetikai tényezők mellett az alkoholizmus kialakulásában a környezet is meghatrozó szerepet játszik.
A kevesebb mennyiségű alkoholfogyasztás elfogadtatását már iskoláskorban kell megkezdeni, hiszen, hasonlóan a dohányzáshoz, az italozáshoz is igen gyakran kortársai nyomására szokik hozzá a fiatal. Az iskolások helyes információval történő ellátása ezen a téren is alapvető szükséglet.
[ a lap tetejére ]
